2. személyes történet
Azt gondolom, hogy sokan egyetértetek velem, ha azt mondom, hogy manapság nagyon nem könnyű a társkeresés. Sokan felteszik a kérdést egyedülállóként, hogy hol vannak a normális nők/férfiak, hol lehet értelmes emberekkel ismerkedni? Én is sokszor kérdeztem ezt korábban, és anno 27 évesen a sokadik csalódás után már szinte teljesen lemondtam arról, hogy nekem valaha is lesz épkézláb tartós párkapcsolatom.
Történt idestova közel 11 éve, hogy elkezdtem masszázsra járni (vendégként) Békéscsabán, ahol annyira összehaverkodtam az akkori masszőrömmel, Esztivel, hogy elhatároztuk, hogy elmegyünk együtt egy békés megyei, kis falusi zenei fesztiválra. Likefest volt a neve, amit legjobb tudomásom szerint akkor és egyetlenegyszer rendeztek meg.
Esztit elkísérte a párja is. Az indulás előtti percekben meglepetésemre még egy srác is csatlakozott hozzánk, akiről én semmit sem tudtam és aki jó barátjuk volt már sok éve. No, ez a bizonyos srác lett a párom, akivel több mint 10 éve együtt vagyunk jóban és rosszban.
Ezúton is köszönöm még egyszer barátosnémnak, Esztinek az évekkel ezelőtti, sutyiban eltervezett, kerítő munkát, hiszen nélküle valószínű soha nem ismertem volna meg páromat!
Tanulság a történetemből, hogy ha épp most egyedül is vagytok, ne adjátok fel! Mozduljatok ki a négy fal közül, járjatok el minél több helyre - akár masszázsra is, mert mint a példám is mutatja, sosem lehet tudni, hogy ki kinek mutat be Titeket, kivel tudtok így összeismerkedni, akivel lehet, hogy amúgy sosem hozna össze Titeket a sors. Hajrá!